"Ha arra mennék! – gondolta Elza. Ahol a földnek másik fele kezdődik. Ahol nem isten ez az isten! Idegesen villogtak benne a gondolatok, míg aeroplánja szinte körben tévelygett. Ez öngyilkosság, de mit ér az élet? Elza Dezsőre gondolt, s egyszerre úgy megtöltötte a keserűség, hogy ölni szeretett volna. Az egyik pillanatban, csak hogy tegyen valami kétségbeesettet, majdnem leállította a motort. Legalább zuhannának. Hirtelen egyet siklott, aztán ijedten ismét meghúzta a magassági kormányt, puszta életösztönből. Aggódva pillantott hátra, de a professzor nem mozdult. Elza egyedül volt, ég és föld között. Már rá se gondolt a parancsban megadott irányra, melyet követve egyórányi távban egy másik barlangrendszer központi hangárbejárata várta volna. Elszórták a magyarokat, mint minden nemzetet, végig a fronton Csomónként, idegenek között. Fegyelmi okból Elza most teljesen felelőtlennek érezte magát. Ha bombát szórhatna, bombát vihetne! Nem, nem bombát! Szebb így, bomba nélkül. Hirtelen rántással megfordította a gépet."